Lehet én látom rosszul, de nagyon úgy tűnik, hogy a blognak mint úgy befellegzett.
Anno, a régi blogom indulásakor (birozoltanblogja 2012) nagyon örültem, amikor pár poszt után már meg is jelentek a látogatók és a megjegyzések. 2017 tájékán ez a trend nagyon megváltozott. Zuhanórepülésbe kezdett... úgy leesett mint most a forint.
Először azt hittem, hogy egy új blog kell, rendezettebb valami. Ezért is indítottam ezt a zolijournal, hogy hátha - hátha. Csalódtam.
Statisztikailag van olyan nap, hogy még egy árva látogató sem jelentkezik nálam.
Az idő előrehaladtával ráeszméltem, hogy hiába erőltetem..nem megy. Megváltozott a világ, felgyorsult és az emberek már nem kíváncsiak egy átlagos kis emberke gondolataira, ajánlásaira, írásaira.
Nem olvasnak az emberek. Sokkal kényelmesebb a Tik - Tokot végigpörgetni és kész. Az a legfontosabb, hogy állandóan impulzus legyen. A blog meg ugye sokszor unalmas és érdektelen.
De mégis hiszem, hogy van még az a réteg, aki az ilyen személyes blogokat vadássza. Nem akarom feladni. Nem akarom, hogy ez a műfaj a pokol bugyraiba eltűnjön. Amíg élek (vagyis legalábbis amíg a blogger fog létezni), posztolni fogok, ha törik, ha szakad. (és épp szakad az eső)
Szóval kisebb - nagyobb kihagyások lesznek, mint mindig: de nem zárom be az oldalt!
Megmarad emléknek és talán a gondolataimból majd 2100 -ban megjelentetnek egy digitális könyvet. Ki tudja? Na azt nézném én meg. Én leszek majd a jövő Jókai Mórja ti kis mitugrászok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése