#33. Milánói Utazás (2) - Hogyan töltöttük a napjainkat

A napok hamar elteltek és sajnos már csak az emlékeim bugyrait majszolják. Hogy mivan?

A nővérem már több mint 15 éve költözött ki Olaszországba. Megszoktam ugyan, de ahogy a homokóra pereg .. és csak pereg le előttem, egyre jobban nyom egy érzés, ami sajnos nem fog elmúlni. A család a legfontosabb a mai világban. Lehetnek barátaid, millió meg egy ismerősöd - de akiben meg tudsz bízni 100 % -an az a család. Nekem csak egy testvérem van, aki sajnos távol van tőlünk. Igaz, hogy a szüleim (évente) és mi is már (amikor csak tehetjük) meglátogatjuk őket elég gyakran, de ez mégsem az igazi. Jobb lenne, ha itt lennének - de amikor látom őket, hogy boldogok és jól elvannak, akkor egy kicsit megnyugszok. A belső énem felkiált, hogy hagyjam abba és ne legyek önző, hiszen ez már nem rólam szól, hanem róluk.

A napokat tekintve, nagyon jól teltek. Délelőttönként vigyáztunk Anitára és Noémire. Vakáción voltak ígyhát jól fogott a látogatásunk. Játszottunk csomót, kacaráztunk és meséztünk. 13:00 - 14:00 óra körül jött haza a nővérem a munkából, utánna meg néha elmentünk sétálni és vásárolgatni. 

Az utazás előtt azt terveztük, hogy vagy két napra elutazunk vonattal Veronába. (szeretjük a city tourokat) Végül úgy döntöttünk (és ezt a pénztárcánk is meghálálta), hogy Milánóba fogunk ténferegni. Össze is állítottam egy listát múzeumokkal és érdekes helyekkel. Elképedtem, hogy mennyi jó hely van, amiról még eddig nem is hallottam.

A nővéremékkel elutaztunk a hegyekbe is, szánkózni picit. (mert a csajok nagyon élvezik)

Az Új Évet szűk családi körben töltöttük. Néztük az ablakból a tüzijátékokat, engedtünk fel lámpást, ettünk egy csomó finomságot, na meg persze pezsgőztünk is.

Az utolsó vacsoránkon megleptek egy finom tortával és egy szép ajándékkal. (január 10 -dikén töltöttem a 32 - őt) Nem vártam rá, ezért csak szótlanul ültem és néztem a többieket. Anitáék élvezték, hogy lefagytam - Noémi pedig el is fújta helyettem a gyertyát, nem vár utánam.

Röviden ennyi lett volna, de még külön írok a múzeumokról és a kis kirándulásainkról is.

Folyt. Köv

Az utazást természetesen lefilmeztem, megnézhető a YouTube csatornámon. 

(60 -dik snitt-től kezdve)

Néhány kép:

(fotós: Krisztina)

Életemben először gyújtottam lámpást. Többet szerintem nem fogok, mert eléggé veszélyes, főleg lakókörnyezetben felengedni egy tűzbombát. Sose lehet tudni, hogy hol fog landolni...

Nővéremék is gyújtottak egyet

Azt hiszem vagy 20 éve nem is fogtam a kezemben csillagszórót. Ez volt régen a menő, a karácsony egyik fénypontja.

Ez pedig a Szülinapi tortám, január 7 -dikén. Látszik az arcomon, hogy meg vagyok rökönyödve. Vagy lehet épp magolok. A pohárban finom édes borocska volt.