Ma hamarabb elkéreztem a munkahelyről, mert édesapám főzte a pálinkát éshát elkellett némi segítség neki. Tatám régi házánál voltunk, ami eléggé lepukkant már - dől össze szegény, viszont tele van kicsekkel. Kaptam egy szép kis kollekciót régi képekkel. Sok közülük már megsárgult, de így mintha még értékesebb lenne számomra. Megkaptam nővérem egyik régi képét is, le is fényképeztem.
Az a tervem hogy elsősorban bedigitalizálom az összeset (kb 200 van), másodsorban meg veszek albumokat, hogy rendezzem el őket szépen. Kár lenne értük.
A nagy kutakodásban édesanyám is odajött. Ketten elemezgettük őket, közbe meg mesélte a régi szép időket. Elképzeltem közbe az akkori életet, rápillantottam a képekre és rá kellett döbbenjek, hogy akkoriban sokkal jobb volt minden. Nem volt gazdagság, nem volt a boltokban sok választék - az emberek beérték azzal amilyük volt. Ami engem meglepett, hogy mennyire összetartott akkoriban a család és a barátok. Kirándulásokon mindenki nevetett, közös estéken együtt iszogattak és beszélgettek. Ez sajnos mostanság hiányzik.
A család leszűkült a testvérekre és a szülőkre, a barátokról meg ne is beszéljünk. Mindenki a saját érdekét nézi ami szomorú, de én így látom.
Elgondolkoztam azon, hogy de jó lett volna előbb születni, mondjuk a 60 - 70 -es években. Lett volna egy trabantom egy átlagos kis házam kertecskével. De szép is lett volna.
A képekből még az a tervem, hogy készítek rövid kisfilmeket.
Na de majd meglátom.