Így visszagondolva azért elég sok helyet meglátogattunk. Érdemes volt rászánjuk az időnket (na meg a pénzünket a belépőkre). Volt ahol ingyenes volt, de a legtöbb helyen azért kellett venni egy 10 - 15 eurós belépőjegyet. Szerintem mindegyik megérte az árát, ígyhát nem csalódtunk.
Múzeumok
HangarBicocca: Az egyik délután volt egy kis szabadidőnk, gondoltunk meglátogatjuk ezt a nem annyira felkapott múzeumot. 2004 óta a kortárs művészek egyik legmeghatározóbb helysége. Időszakos kiállításokat is szoktak itt bemutatni, valamint, ahogy láttam a YouTubon néha koncerteket is szoktak rendezni. (főleg elektronikus, ambient DJ-k, zenészek lépnek fel) Mondjuk a tér adott, ha úgy van még egy Coldplay koncertet is lerendezhetnek itt.
Nyitvatartás: Csütörtöktől - Vasárnapig 10:30 - 20:30 (hétfőtől - szerdáig zárva!)
Belépés Ingyenes
Museo Nazionale Scienza e Tecnologia Leonardo da Vinci: A név ne tévesszen meg senkit sem. Ebben a múzeumban nemcsak Leonardo da Vinci munkái vannak kiállítva, hanem a tudomány minden területét körbeölelő dolgokat lehet látni és kipróbálni. Ez volt az egyik legnagyobb meglepetés számunkra. Nem gondoltuk volna, hogy ennyire komplex és érdekes lesz, ezért nem is szántunk rá egy egész napot - pedig kellett volna. Külön szekciókra voltak felosztva a tudományterületek. Csak, hogy egy párat említsek: Hold egy kis darabja, űrruhák, genetika, hogyan bányásszák ki a szenet, kémiai reakciók, külön hangár régi vonatokkal, régi repülők és hajók valamint a szabadban meg lehetett tekinteni egy tengeralattjátót és egy rakétát.
Amikor befejeztük a túrát egyöntetüen jelentettük ki, hogy na ez aztán megérte a pénzét.
Pinacoteca di Brera: Ide is benéztünk. Az udvarán egy elég szokatlan szoborral találkoztunk. Bemutatkoztunk szépen, lőttünk vele egy szelfit, aztán továbbmentünk. (Napóleon ruha nélküli szobra) A képtár bejáratánál persze elő kellett vegyük a pénztárcánkat, megkérdezték hány évesek vagyunk, mert 25 év alatt olcsóbb lett volna a jegy. (tanulóknak, gyerekeknek ingyenes) A képtár nagyon híres, hiszen ritka és értékes olasz festmények vannak itt kiállítva. (Tintoretto, Bellini, Caravaggio, El Greco, Mantegna, Raffaello, Rembrandt, Rubens, Tiziano...) A szobák annyira hangulatosak, hogy már az első perctől azonosulni kezdtem a festőkkel. A túránk végére azt kezdtem el érezni, hogy én Rembrandt reinkarnációja vagyok. Sajnos ahogy hazaértünk Romániába, mindez elillant egy szempillantás alatt. A szomorú valóság: én csak egy átlagos fuvarszervező vagyok, semmi más.
Museo del Novocento: Ha már a dóm környékén voltunk, bementünk ebbe a múzeumba is. Épp akkor ingyenes volt, (általában 5 euró szokott lenni) ezért nem volt mit veszíteni.
Az olasz és a nemzetközi 20. századi művészet egyik legnagyobb olaszországi gyűjteménye tekinthető itt meg. A futurizmusnak, a spatializmusnak, és az arte povera művészeti irányzatának külön részleget szenteltek a múzeumban. Az olasz mesterek, mint Fontana vagy Boccioni munkái mellett olyan külföldi alkotók mesterművei is láthatók itt, mint Pablo Picasso, Wassily Kandinsky, Georges Braque, Piet Mondrian, Paul Klee vagy Henri Matisse.
Teatro alla Scala: Szerencsére úgy döntöttünk, hogy befizetünk ide is. Az egyik kedvenc helyem lett, annak ellenére, hogy nem szeretem az operákat. Annyira hangulatosan van megcsinálva a kis múzeuma, hogy teljesen magával ragad és visszarepít az időbe. Természetesen a színpadot is megnézhettük, amint épp készülődtek az aznap esti előadásra.
Templomok
Ha meglátok egy szép templomot azonnal felcsillan a szemem. Nem vagyok egy nagy hívő ember, viszont a régi templomok mindig is érdekeltek - úgy az építészete mint a hangulata terén.
Basilica di Sant'Ambrogio: Épp istentisztelet közben toppantunk be. Szerencsére az idő alatt is látogatható, csak olyankor nem szabad filmezni és vakuzni. Nem bírtam ki, ezért dugiba csináltam néhány felvételt. A templomon belül volt egy kisebb kiállítás is, amit meg lehetett nézni 2 euróért.
A Sant’Ambrogio-bazilika Milánó egyik legrégebbi temploma. Ambrus, a város szent püspöke építtette 379 és 387 között, hogy elhelyezze benne Szent Gyárfás és Protáz vértanúk ereklyéit.
Chiesa di San Maurizio al Monastero Maggiore: kis templom, de a belső tere magával ragadó. Sok időt nem töltöttünk benne, mert siettünk, hogy nehogy bezárjon a Leonardo da Vinci múzeum.
Chiesa di San Bernardino alle Ossa: Legérdekesebb része a templomhoz jobbról csatlakozó Capella Ossario (Csontház), amelynek falait emberi csontokból összeállított, morbid dekoráció borítja. A legenda szerint a csontok azoknak a katolikus vértanúknak földi maradványai, akik Szent Ambrus idejében az ariánusokkal folytatott háborúskodás során vesztették életüket. Egy másik változat úgy szól, hogy azoknak a milánói harcosoknak a csontjai vannak itt, akik a keleti gótok elleni harcokban estek el. A legvalószínűbb feltevés az, hogy a csontok a megszüntetett közeli temetőből származnak. A templom boltozatán látható hatalmas freskó Sebastiano Ricci 1695-ből származó alkotása: „Angyali üdvözlet". (wikipedia)
Ezt akartam volna megnézni, de végül nem lett belőle semmi. A templomba bementünk, bolyongtunk össze - vissza, de sajnos nem találtuk meg a kápolnát.
Duomo di Milano: Ha valaki Milánóban jár az feltétlen meg kell, hogy látogassa. Sajnos mi rossz időt fogtunk ki ezért a dóm tetejéről a sűrű köd miatt alig láttunk valamit.
Amiért a dómot sokan látogatják ezért a terroristák egyik célpontja lett. Beléptetéskor fegyveres őrök mindenkit egyenként megmotoznak. A templomba fedett testrészekkel engednek csak be. (rövidnadrág és póló kizárva)
Sok minden kimaradt, de majd a következő látogatásunkkor ezt korrigáljuk.
Személy szerint én az összes kisebb-nagyobb templomba be akarok majd menni, mert egytől - egyig lélegzetállítóak. Lesz mit menni az biztos, mert Milánó nem egy kisváros. Tele van rejtett kincsekkel, amit még eddig nem fedeztem fel.
Amikor befejeztük a túrát egyöntetüen jelentettük ki, hogy na ez aztán megérte a pénzét.
Pinacoteca di Brera: Ide is benéztünk. Az udvarán egy elég szokatlan szoborral találkoztunk. Bemutatkoztunk szépen, lőttünk vele egy szelfit, aztán továbbmentünk. (Napóleon ruha nélküli szobra) A képtár bejáratánál persze elő kellett vegyük a pénztárcánkat, megkérdezték hány évesek vagyunk, mert 25 év alatt olcsóbb lett volna a jegy. (tanulóknak, gyerekeknek ingyenes) A képtár nagyon híres, hiszen ritka és értékes olasz festmények vannak itt kiállítva. (Tintoretto, Bellini, Caravaggio, El Greco, Mantegna, Raffaello, Rembrandt, Rubens, Tiziano...) A szobák annyira hangulatosak, hogy már az első perctől azonosulni kezdtem a festőkkel. A túránk végére azt kezdtem el érezni, hogy én Rembrandt reinkarnációja vagyok. Sajnos ahogy hazaértünk Romániába, mindez elillant egy szempillantás alatt. A szomorú valóság: én csak egy átlagos fuvarszervező vagyok, semmi más.
Museo del Novocento: Ha már a dóm környékén voltunk, bementünk ebbe a múzeumba is. Épp akkor ingyenes volt, (általában 5 euró szokott lenni) ezért nem volt mit veszíteni.
Az olasz és a nemzetközi 20. századi művészet egyik legnagyobb olaszországi gyűjteménye tekinthető itt meg. A futurizmusnak, a spatializmusnak, és az arte povera művészeti irányzatának külön részleget szenteltek a múzeumban. Az olasz mesterek, mint Fontana vagy Boccioni munkái mellett olyan külföldi alkotók mesterművei is láthatók itt, mint Pablo Picasso, Wassily Kandinsky, Georges Braque, Piet Mondrian, Paul Klee vagy Henri Matisse.
Templomok
Ha meglátok egy szép templomot azonnal felcsillan a szemem. Nem vagyok egy nagy hívő ember, viszont a régi templomok mindig is érdekeltek - úgy az építészete mint a hangulata terén.
Basilica di Sant'Ambrogio: Épp istentisztelet közben toppantunk be. Szerencsére az idő alatt is látogatható, csak olyankor nem szabad filmezni és vakuzni. Nem bírtam ki, ezért dugiba csináltam néhány felvételt. A templomon belül volt egy kisebb kiállítás is, amit meg lehetett nézni 2 euróért.
A Sant’Ambrogio-bazilika Milánó egyik legrégebbi temploma. Ambrus, a város szent püspöke építtette 379 és 387 között, hogy elhelyezze benne Szent Gyárfás és Protáz vértanúk ereklyéit.
Chiesa di San Maurizio al Monastero Maggiore: kis templom, de a belső tere magával ragadó. Sok időt nem töltöttünk benne, mert siettünk, hogy nehogy bezárjon a Leonardo da Vinci múzeum.
Ezt akartam volna megnézni, de végül nem lett belőle semmi. A templomba bementünk, bolyongtunk össze - vissza, de sajnos nem találtuk meg a kápolnát.
Duomo di Milano: Ha valaki Milánóban jár az feltétlen meg kell, hogy látogassa. Sajnos mi rossz időt fogtunk ki ezért a dóm tetejéről a sűrű köd miatt alig láttunk valamit.
Amiért a dómot sokan látogatják ezért a terroristák egyik célpontja lett. Beléptetéskor fegyveres őrök mindenkit egyenként megmotoznak. A templomba fedett testrészekkel engednek csak be. (rövidnadrág és póló kizárva)
Sok minden kimaradt, de majd a következő látogatásunkkor ezt korrigáljuk.
Személy szerint én az összes kisebb-nagyobb templomba be akarok majd menni, mert egytől - egyig lélegzetállítóak. Lesz mit menni az biztos, mert Milánó nem egy kisváros. Tele van rejtett kincsekkel, amit még eddig nem fedeztem fel.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése