#88. Ukrán - Orosz Háború

Már egy ideje éreztem, hogy lesz valami. Csak azt tudom hangoztatni, hogy ez a világ megérett a pusztulásra. 
Állandóan a Twittert bújom és nézem a legfrisebb híreket. Azért a twittert, mert most jelenleg az lett az elsődleges forrás.. na meg a Tik - Tok. Az Ukrajnában rekedt emberek percenként tesznek közzé videókat a pusztításról, amit én szörnyűlködve szoktam végignézni. Azok akik ezek után azt kommentelik, hogy az ukránok megérdemlik ezt a támadást, azok nem emberek. Nem értem, hogy hova jutott a világ, nem érzünk egy kis empátiát se. Jó, hogy amikor Szíriát bombázták nem szóltunk semmit. Hát kérem én akkor is szőrnyűlködtem és sajnáltam az ott élőket. Nem mindenki egyforma, de mindenki ember. Még egy kutya is empatikusabb tud lenni. Elvesztettük az értékeinket és sokan csak magukra gondolnak. Becsmérelnek, bosszút állnak másokon. Jó hogy az ukrán magyarokat elnyomták - úgy kell nekik. 
Én még az orosz népet is sajnálom. Sajnálom, hogy ennyi éven keresztül elnyomásban tartotta őket egy rendszer. Ha most kimész ott tüntetni, azonnal sittre vágnak. Ha másképp gondolkozol ugyancsak sittre vágnak.
Ma azt olvastam, hogy az orosz oldalon azok a követelések vannak, hogy Ukrajnában ne legyen semmi fegyver, valamint az Unió az atomfegyvereiről mondjon le. 
Most gondoljunk csak bele? A nyugat és Amerika mikor fog ebbe beleegyezni? Soha a büdös életbe.
Így a második béketárgyalás is csödőt fog mondani, és a háború pedig folytatódni fog.
Az biztos, ha nem egyeznek meg pár héten belül akkor az egész világ egy katasztrófális globális válságba fog kerülni. (természetesen ha nem vetik be az atombombát, mert akkor szerintem ezeket a sorokat már úgyse fogja olvasni senki)
Én csak abban reményekedem, hogy Oroszországban hátha lesz egy nagy ellenálás és térde kényszerítik Putint. Már az írástól is elment a kedvem. 

#87. Mindig kell legyen valami

  Több mint 2 éve életünk része lett a világjárvány. Most pedig, hogy nehogy örüljünk, hogy jön a tavasz és a napsütés, Oroszország hadat üzen Ukrajnának. Tegnap óta figyelmesen követem az eseményeket. Igaz, hogy már régóta van probléma az ukrán - orosz határon, de ez mégiscsak más. Oroszország kezd előrenyomulni és az az érzésem, hogy Putyint nem lehet megállítani. 
Tegnap még egy kijevi vlogger (JohnnyFD) sétalva az utcán arról beszélt, hogy a fővárost úgyse támadják meg az oroszok. Mára bejelentkezett a tök üres utcáról, emberek sehol, mondván, hogy megbánta, hogy tegnap nem menekült el onnan. Már késő, mert már nehéz elmenekülni.
Napról - napra súlyosabb a helyzet. Szerencsére még nincs sok áldozat, dehát ugye sose lehet tudni mi lesz ennek a vége. Félek, mert Ukrajna az nem Szíria, hanem itt van a közelünkben. Sőt Putyin határozottan kijelentette, hogy nem tetszik neki, hogy Románia és Bulgária NATO tag. Tegnap délután és ma is több amerikai harci repülőgép suhant át a fejünk fölött. Most is hallok egyet, úgyhogy egy picit be vagyok tojva. Sajnos ukrán honfitásaink jobban félhetnek most és elképzelni sem tudom mit érezhetnek azok, akik át akarnak lépni a határon, vagy akik most a metró aluljárókba kényszerültek.
Azt hiszem ez a világ megérett a pusztulásra. Amíg olyan elnökök és vezetők vannak hatalmon akik háborút indítanak, addig nincs remény. 
Mindig is féltem az állandóan hangoztatott Harmadik Világháborútól. Csak remélni tudom, hogy azért odáig nem fajulnak el a dolgok.