Na végre!
Már lassan kezdtem megbolondulni ebbe a karanténba. Tegnap jelentették be, hogy már nem kell semmit kitölteni, ha valaki kimerészkedik az utcára. Tegnaptól, lehet járkálni fel és alá ... csak ne csoportosan. Ezt persze mindenki ki is használta. Tegnap tettem egy kört a biciklivel. Autók autók hátán, emberek az emberek nyakán ... mindenki sétafikált. Ezt mondjuk meg is értem, mert szerintem soknak már a töke is tele volt a karnténból. Az ember társas lény ... és kell neki a természet. Ha ezt tőle elveszik, megvadul. Komolyan... már én is éreztem, hogy kezdek begolyózni.
Analizáltam az utcán az embereket és mindenkinek az arcán ott volt egy ártatlan kis mosoly ... hogy végre egy picivel jobb. Végre ki lehet menni a szabadba. Miért is nem értékeltem eddig jobban a szabadságot. Mosolyogtak rám én meg viszonoztam.
Láttam néhány munkásembert is. Az arcukon remény sugárzott, hogy végre dolgozhatok.
Persze nem tudni meddig, lehet hogy holnap a főnökük azt mondja, sajnos nem megy az üzlet és el kell bocsássalak ... de ne gondolkozzunk most ilyeneket.
A gazdasági válság még csak ezután ér el bennünket. Remélem azt is valahogy átvészeljük.
Szóval a lényeg a tavasz mintha nem is lett volna, hiszen mindenki bennt ült, A nyár viszont itt van a sarkunkban. Külföldre ugyan nem mehetünk, de legalább így fellendül picit a belföldi turizmus.
Menjetek a szabadba! Élvezzétek a naspugarat és a szabadságot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése